Horgászkarrierem legjobb éjszakai horgászata

Régen vártunk már a lehetőségre, hogy az Ezüst-tavon éjszaka is horgászhassunk. Az okáról hosszasan lehetne értekezni. Hiszen a tavaszi nyitás óta minden szombaton tíz feletti darabszámban fogjuk -fejenként- a pontyot és a lénai tokot, tehát mi értelme lenne ezért éjszaka próbálkozni. Az éjszakázás varázsa. Csend, nyugalom és a "fíling".Aki próbálta már, tudja mire gondolok. Végre megjött az értesítés, szombaton éjszakai horgászat! Hajrá,  hurrá, felbolydult a kis csapatunk, lázas szervezkedés kezdődött. Milyen autóval, ki-kivel, ki mit hoz, stb. Nagy nehezen összeállt a  dolog. Az két autóval indultunk neki a Szegedtől Kiskunhalasig tartó  útra.az egyik sofőrünk , Anti (avagy a Lepedő Hercege)  "Bíborlilájában" foglaltam helyet Zsolt barátunkkal  együtt (alias  Kecsap), mivel a legtágasabb gép és tetejébe kombi is. Beszállás  után hogy-hogy nem előkerült a zsebemből egy dobozos sör és némi  tocc-tocc (tetejét megütögetem), majd ciiisssz (kinyitom) után ártatlan  képpel néztem Antira, aki kilátásba helyezte kirakásomat a kocsiból, mert ebben a melegben pofátlanul sört merek inni, ő meg nem ihat... Eseménytelen út után (leszámítva Sanyi telefonját (alias Pontyoló) hogy "Hol vagytok már?") hamar megérkeztünk a tett színhelyére. Másik  sofőrünk István (alias Kövér) már lázasan hordozta be a motyókat az  autójából (közte egy karton sört is). A szokásos és kissé  kényelmetlen kötelező szertartás után (kipakolás+behordás+botok  felszerelése) jött  Sanyi egyszerű kérdése: "Oké, de hol van az  etetőanyag?" Némi D- betű ( d, mint döbbenet) kiült a brigád arcára "Kövér azt mondta Te hozod"-ként jött az elhárító duma mindenki részéről. Az a "Te" az persze én voltam. Szerencsére mindig van  nálam tarcsiban táp, a Döme-féle Titkos Anyagból, így hát meg volt  mentve a Világ. Felcsalizás (ezt mindenki tenyér mögött végezte el,  pedig mindenki tudja ki-mit használ), bedobás.

Végre leülhetek!!

Ezt ki sem gondoltam, már őrült sivalkodásba kezdett a kapásjelzőm (rettentően utálom, de lusta voltam a kedvenc, mindig használt feederjeimet előszedni, amit utólag veszettül meg is bántam). Bevágás, majd némi fárasztás után egy 4 kiló környéki tok jött ki.  Pellettel.Egyből hatalmas lett a mellem, vigyor+ duma " a Mester  beindult" meg hasonló szövegek. Hal vissza, újradob. Botot éppen csak  leraktam, már húzta is a másikat. Szinte kilóra ugyanolyan tok volt  ismét. De ez most gilisztára. " Ha valakinek adjak tanácsot  horgászat ügyében , csak szóljon bátran" . Na erre a válaszokat  inkább nem írnám le :) Kis idő múlva Sanyi is beindult, nevéhez méltóan a pontyokat kezdett  el szedegetni igen serényen és igen nagy gyakorisággal.Ekkorra már  Anti Herceg eléggé ideges kezdett lenni, majd nagy nehezen neki is beugrott egy tok úszóra. Zsolt barátunk István mellé ült le. "Gyere mellém, itt vannak a  halak" Nem voltak. 3 órás unatkozás után szóltam neki, hogy jöjjön át a  jobb oldalra, Anti mellé, mert a Istvánunk mellett nem terem számára babér úgy néz ki.. Meg is fogadta  a tanácsot, áthozta az egyik botját, bedobott, majd hozt a másikat is. Amit el is dobozz igen gyorsan, mert Anti heveny üvöltések közepette jelezte, hogy bizony, a botja lassan a tóba fog fordulni egy hal által, ha nem fogja meg tüstént a nyelét. Negyedóra küzdés után egy 8.10-es tokot szedett ki. Tíz perc múlva mindkét botot a kezében fogva kiabált Antinak, hogy segítsen ,mert nem tudja a két orsót egyszerre tekerni...Nem is értem miért. Újradobás mindenhol.  Istike lázasan cserélgette a csalikat és a huszadik "kapufás" bevágás után végre megjött a siker, egy másfeles pontyocska képében.

Történethez hozzátartozik az is, hogy a szemben lévő oldalon Dénes barátunk ült Zolival és az est folyamán igen vidám társalgás vette kezdetét a két csapat között" Kész van már a pörkölt?" " Hol a söröm?" "Mekkorát fogtál?" Szűk tízes!" Persze alapjában véve minden hal szűk tízes, még a tenyeres keszeg is....Éjjel 1 óra felé a víz hőmérséklete nagyobb lett mint a levegőé és ez heves ködképződésben jelent meg .A világító patronos úszókat  gyakorlatilag sokszor nem is láttuk, főleg, ha felénk "párállott".  Anti Herceg egy szál sportcipőben jelent meg titok  zokniban....Mondanom sem kell, hogy a távol-keleti gyártás eme  remeke nem igazán volt vízálló. Ezt a cipő tulajdonosa és viselője  heves remegésben-rázkódásban és dadogással adta tudtunkra,amit mi  hatalmas röhögéssel honoráltuk( ez valahogyan nem tetszett neki). Rajtam egy vastag, hosszúszárú vadászbakancs volt, dupla zoknival, de  még így is éppen-éppen... Igazán izgalmas volt ebben a rettentő sűrű  tejfölben bedobni. Husss----ziiiiiii---pacccccsssssss..." Hová dobtál? Nem tudom. Csobbant, az a lényeg" Hajnal három felé szólalt meg Sándorunk: "Felháborító! már 10 perce  nem fogtam halat!" Ekkorra már meg volt neki 12.-dik ponty is. Mivel  mellette ültem balról és az összes hal csak és kizárólag felém jött  ki-nem értem miért nem akartak Anti felé húzni- sűrű csomózgatások,  úszós újraszerelések voltak. Ahogy Karcsi tanult barátunk szokta mondani "A  gubanc gátló csikk csodákra képes" :)

A Csodapellet (alias csodapellé) igen jól vizsgázott. A kiemelő száknak nemigen volt ideje megszáradni, általában minden negyedórába fárasztott egyszerre két ember, gyors szákolás, óvatosan ki a hal, fénykép, majd vissza, közben a rohanás a másikhoz szákolni. Fél 6-kor egy kis harang kongatás jelezte a horgászat végének az eljövetelét. Tudtunk volna még maradni, nagyon gyorsan elrepült az éjszaka.

A végeredmény összesítve:

20 ponty és 21 tok.
 

Régóta horgászom már, aránylag intenzíven, de ez volt horgász"karrierem" legjobb éjszakai horgászata. Bánhatja aki nem volt, hatalmasat szórakoztunk, nagyon különlegesek voltak az időjárási viszonyok, néha azt hittük, hogy velünk forgatják a Köd című film újabb részét.

Azt viszont megtanultam, mindig, minden időben csak a feedereket szabad használnom.

Attila (alias UBI)