A Lénai tok bemutatása és horgászata



2008.06.13.

Látogatóink kérésének eleget téve bemutatjuk a Lénai tok-ot és horgászatát.

 

Lénai tok


Latin neve : Acipenser baeri

Angol neve: Siberian sturgeon

Német neve : Sibirische Stör

 

Ismertetőjegyek: Teste hengeres, feje kúpos, orra megnyúlt. Hosszú és sima bajuszszálai közelebb erednek az orrcsúcshoz, mint a szájnyíláshoz, s hátrasimítva a felső ajkat elérik. Alsó állású szája közepes méretű. Alsó ajka középen megszakított, felső ajka – szintén a középtájon – az alsó ajak felé enyhén becsúcsosodik. A farok részen elhelyezkedő hátúszójában 30-56, farkalatti úszójában 17-33 úszósugár található. Vértjei beolvadnak a test színébe, attól élesen nem különülnek el. Vértpikkelyeinek száma a háton 10-20, az oldalán 32-62, a hason 7-16 (20). Testszíne a háton barnás-fekete vagy barnásszürke, halványabb árnyalatban hasonló az oldala is, a hasa fehéres. Testhossza elérheti a 3 métert, tömege a 100 kilogrammot.

 

Hasonló fajok: A többi tokfajtól bajuszszálainak hossza és szájnyílásának alakja alapján jól megkülönböztethető. A viza bajuszszálai is elérik a felső ajkat, de nagy szája szinte a fej egyik szélétől a másikig ér. A kecsege bajuszszálai ugyancsak elérik a felső ajkat, de rojtozottak. A simatok ajkai megszakítás nélküliek. A vágótok és a sőregtok bajuszszálai nem érik el a felső ajkat.

 

Környezet: A fajnak három formáját írták le a vonulás tekintetében. Az Ob és Jenyiszej folyókban élő vándorló forma életének nagy részét a tengeröblökben és a folyótorkolatokban tölti, de szaporodáskor akár 2-3 ezer kilométert is felúszik a folyókon. A Léna, Jana, Ingyigirka és Kolima folyókban honos folyóvízi forma egész életét édesvízben tölti, s csupán rövid utat tesz az ívóhelyekig. A Bajkál és Zajszan tóban élő tavi-folyóvízi forma a környező folyókba, a Szelengába és az Angarába vonul fel ívni.

 

Táplálék: A kifejlett tokok táplálékát főként fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de néha kisebb halak is szerepelnek étlapjukon. Egyes megfigyelések szerint kedvelik a fiatal botos kölöntéket.

 

Szaporodás: A lénai tok hímjei általában 17-18, a nőstényei 19-20 éves korukra érik el ivarérettségüket, de ezután sem ívnak minden évben. Az ikrások 3-6 évenként, a tejesek 2-4 évenként érlelik be ivartermékeiket. Ívása június–júliusban zajlik, ikráját a gyorsan áramló folyószakaszok kavicsos aljzatára rakja. Az ikraszemek száma 16,5-144 ezer között változik, átmérőjük 2,4-2,9 mm.

 

Elterjedés: A lénai tok a tágabb elterjedésű szibériai toknak állandóan folyóvízben élő formája, amely a Lénában, Janában, Ingyigirkában és a Kolimában él. Hazánkba 1981-ben került.

 

Horgászata: A legelterjedtebb módszer a tokfélék horgászatban a fenekezés. Úszós készségre ritkán kap, inkább csak akkor, ha a horgot a fenék felett úsztatjuk A tokfélék táplálkozását apróállatok, a vízben élő férgek, fenéklakó gerinctelen élőlények alkotják. A nagyobb kifejlett példányok a fenék közelben mozgó kishalakat - élőt és elpusztultat - előszeretettel fogyasztják.

 

Horgásztársaink közül többen fogtak már Lénai tokot csukázás közben, élő kishallal.

 

A legelterjedtebb csali a giliszta vagy ritkább esetben a nadály. Ezekből nem árt jó néhányat felfűzni a horogra, úgy hogy szépen lelógjanak (gilisztacsokor) . Tapasztalatunk alapján eredményesebben fogható, ha a gilisztacsokor mellé felfűzünk még néhány csontit is.

 

Kapását sokan összetévesztik a nagyobb testű pontyok kapásával.

 

A Lénai tok előszeretettel tartózkodik az etetésünk közelébe, így sokszor előfordul, hogy a horog nem szájba akad. Az így megakasztott tokot fáradságos munkával tudjuk a partra húzni, nem egyszer 45-50 perces fárasztás szükséges hozzá.

 

A szájba akadt tokok fárasztása, partra emelése viszonylag problémamentes, 5-15 perces fárasztással elvégezhető.

 

A partra emelés után ajánlatos egy nagyobb méretű pontymatrac használata, hiszen a méretes példányok elég sérülékenyek.

 

 

Jó horgászatot,

 

-p-

 


<< Vissza


 
Csatlakozzon hozzánk a Facebookon!



© Ezüst-Tó Horgászcentrum